Velencei karnevál

 

 

Mindent előre megterveztünk.

Busszal mentünk az egynapos velencei kiruccanásra, február 12-én. Az időjárás nem volt valami kegyes hozzánk: az úton majdnem egyfolytában esett az eső és a hó felváltva. Szombat reggel értünk oda.

Megkönnyebbültünk, amikor leszálltunk a buszról. Megvettük az álarcokat és sapkákat, majd bementünk a városba. Sok karneváli jelmezbe bújt ember volt körülöttünk, némelyek báli ruhában, mások csak sapkában, vagy álarcban voltak. Ezek az emberek felvonultak, fényképezkedtek, vagy egyszerűen csak járkáltak a turisták között, miközben mosolyogtak az álarcuk mögött. Mi otthagytuk a partot és elmentünk megnézni a környező szigeteket.

Az első sziget többnyire ugyanolyan volt, mint a buszmegállónk. Sok árus mindenfelé, akik árulták a szinte ugyanolyan sapkákat. A házak nagyon velenceiek voltak, vagyis nagyon színesek. A ruhákat az erkélyekre akasztották száradni. Minden nagyon szép volt.

Mindhárom sziget tetszett, de a második volt a legjobb. Megfigyelhettük, hogyan fújják az üveget. Csodálkozva láttuk, ahogy a forró üveget kancsó, váza, vagy éppen ló formájúra formálják. Ott szereztem be a szív alakú medálomat is, ami nagyon tetszik.

A harmadik sziget nagyon kicsi volt. Az összlakossága kb. kilenc fő. Itt csak egy templomot láttunk, de azt is csak kívülről. Nem volt időnk felmenni. Ezen a helyen többnyire csak a tájat szemléltük. Ezek után túl sok dologra már nem volt időnk, mert az elment a hajókirándulásra.

Mire visszaértünk, már jó nagy tömeg gyűlt össze. Az emberek vagy siettek valahová, vagy ráérősen sétálgattak. Már alig lehetett elférni a nagyobb utcákon. A hangulat viszont nagyon jó volt, több helyről szólt a zene és nevetés hallatszott az út menti vendéglőkből. Szinte mindenkin ugyanolyan sapkát viselt. Két órás séta után mi is beültünk egy éttelembe és a teraszán, az utca mellett ettünk egy igazi olasz pizzát, ami nagyon-nagyon finom volt.

A végén vaporettóval mentünk vissza a buszmegállóba. Csak fél óráig tartott az út, viszont nagyon hideg volt, ezért már alig vártam, hogy odaérjünk. Mikor megérkeztünk, vettünk még néhány szuvenírt a magyar eladóktól. Ezek után már csak a visszaút maradt.

Az egész kirándulás alatt összesen négy országon utaztunk át, persze nagy részét átaludtuk. Fájdalmas volt a tudat, hogy alig fél napja még Olaszországban voltam és most már nem vagyok ott.

Hunyadvári Judit